A Magyar Alkalmazott Nyelvészek és Nyelvtanárok Egyesületének (MANYE) Terminológiai Szakosztálya a Semmelweis Egyetem Szaknyelvi Intézetével együttműködésben szakmai programmal egybekötött tisztújító ülést szervezett március 7-én. A szakmai program keretében különböző tudományterületeket képviselő szakemberek a traumatológiai és az igazságügyi orvostani terminológia harmonizációjának kérdését vizsgálták.

A szakmai program dr. Fogarasi Katalin, a Szaknyelvi Intézet igazgatójának előadásával indult. Az előadást kerekasztal-beszélgetés követte, amelyen az előadón kívül dr. Lantos Zoltán, az Egészségtudományi Kar Egészségtámogatási Módszertani Tanszékének vezetője; dr. Kovács Gábor egyetemi tanár, a Széchenyi István Egyetem Bűnügyi Tudományok Tanszékének professzora; dr. Patonai Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem Traumatológiai és Kézsebészeti Klinikájának adjunktusa vett részt. A beszélgetést dr. Mány Dániel, a Szaknyelvi Intézet tudományos és innovációs igazgatóhelyettese moderálta.

Dr. Fogarasi Katalin Traumatológiai és igazságügyi orvostani terminológia harmonizációja: a klinikai sérülésdokumentáció büntetőjogi felhasználásának elősegítése c. előadásában ismertette, hogy kutatócsoportjuk immár 10 éve dolgozik a harmonizációs folyamaton, valamint a Baleset és bántalmazás klinikai dokumentációjának komplex vizsgálata című,  BO/00324/24/1 számú Bolyai János Ösztöndíjpályázat keretében folytatott, legújabb kutatása eredményeként megszületett a terminológiai adatbázis, amely hozzájárult egy publikálás előtt álló új módszertani levél kidolgozásához. Ez a dokumentum meghatározza, hogy a szakértőknek milyen szakmai irányelvek mentén szükséges a sérülések dokumentációját elvégezniük, valamint klinikusok számára is hivatkozási alapként szolgál. Előadásában az elmúlt tíz év alatt és az újonnan azonosított terminológiai következetlenségek bemutatásával kiemelte, hogy a dokumentációs hibák kiküszöbölését hogyan támogatják az alkalmazott nyelvészeti kutatások, amelyekre fontos rendszeresen felhívni a gyakorló orvosok, igazságügyi orvosszakértők és a büntetőeljárás résztvevőinek figyelmét.

Dr. Fogarasi Katalin hangsúlyozta a klinikai dokumentáció szerepét. Ha egy sérült ellátásban részesül egy egészségügyi intézményben, amennyiben büntetőeljárás indul, a klinikai dokumentációt igazságügyi orvosszakértő fogja megvizsgálni, aki szakértői véleményt fog adni a büntetőbíróság számára a sérülés súlyosságáról és keletkezési módjáról – mondta el. A különböző orvosi dokumentumok – mint az egyéni vagy a hatósági kérésre kiállított látlelet és az ambuláns lap – szövegét rögzítő, az ellátásban résztvevő szakemberek különféle szakmai háttérrel rendelkeznek, ezért más szempontok szerint fogalmaz, és mást érthet ugyanazon szakkifejezés alatt, aki a sérülések ellátásával foglalkozik, mint aki a sérülések megítélésére fókuszál – tette hozzá. Példaként a seb és a sérülés szavak jelentéskülönbségét említette: a seb olyan sérülés, amely a bőr folytonosságának megszakadásával vagy anyaghiánnyal jár. E két jelentés elkülönítése igazságügyi orvostani és jogi szempontból fontos, míg a köznyelvben és a klinikumban a két szó szinonimaként használatos.

Az előadásban szó esett a terminusok jelentésének dinamikus változásáról, evolúciójáról, és arról is, hogy az orvosi terminológiában vannak olyan kifejezések, amelyeket nem lehet definiálni, ilyenek többek között az érzékszervi érzékletekre vonatkozó terminusok, mint például a meleg tapintat. Dr. Fogarasi Katalin hangsúlyozta, hogy egy leletben rögzített terminus jelentését nehéz egyetlen irányból megragadni, a nyelvi dimenzión kívül a szakmai és a szociális aspektus is fontos lehet. Kiemelte, hogy a sebészet-traumatológia szakirodalmában ugyanazoknak a szakkifejezéseknek teljesen más a jelentése, mint az igazságügyi orvostanban (pl. a zúzott sérülés sebre utal, míg az igazságügyi orvostanban a zúzott kifejezés sokkal inkább a hámzúzódást jelenti, amely nem nyílt sérülés. A megértés szempontjából meghatározó a kommunikáló felek kulturális háttere is. Ezzel kapcsolatban német, osztrák és magyar nyelvű szövegkorpuszon végzett kutatás eredményeit ismertette, kitérve ezek jellegzetes nyelvi-kulturális hátterű különbségeire is: a szúrt sérülésre (Magyarországon vulnus punctum) az osztrák terminológiában más latin nyelvű megnevezést, a vulnus ictum terminust használják, noha azt gondolhatnánk, hogy a nemzetközi orvosi kommunikációban legalább a latin nyelvű terminusok jelentése egységes. A traumatológiai, sebészeti és igazságügyi orvostani megközelítés különbségeit egyebek mellett a metszett illetve vágott sérülések leírásának eltérésein keresztül világította meg: míg az igazságügyi orvostanban ezek a szakkifejezések két teljesen eltérő keletkezési mechanizmusra utalnak, a sebészet-traumatológia legtöbb tankönyvében a metszett és vágott sérülés egy kategóriaként szerepel, feltehetőleg, mivel a klinikai ellátás szempontjából nincs közöttük releváns különbség.

Az előadást követő kerekasztal-beszélgetés résztvevői a szaknyelvi kutatás szerepét járták körül a sérülések traumatológiai dokumentációjának igazságügyi orvostani megítélése és büntetőjogi felhasználhatósága kapcsán. Dr. Patonai Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem Traumatológiai és Kézsebészeti Klinikájának adjunktusa hangsúlyozta az orvosi terminusok pontos használatának jelentőségét. Példaként a vérömleny, illetve a vérbeszűrődés terminusok különbségét említette. Mint fogalmazott, utóbbi esetében nem szükséges sebészeti beavatkozás. Ez azért is fontos, mert nemcsak a szakértői munkát, de a gyakorlati ellátást is befolyásolhatja a szakkifejezések pontatlan használata – tette hozzá. Dr. Kovács Gábor, a Széchenyi István Egyetem Bűnügyi Tudományok Tanszékének professzora egyebek mellett arról beszélt, hogyan kerül a klinikai dokumentációból a bírósági tárgyalásra egy-egy szakkifejezés, és milyen értelmezési különbségek adódhatnak a büntetőeljárás egyes résztvevőinek eltérő szakmai megközelítéséből. Ismertette a látleletet szabályozó jogi háttér változását, kitérve arra, hogy ma a látlelet többnyire csak az ellátás időpontjában készült ambuláns lap mintegy másolata, és nem a nyomozóhatóság kérésére kiállított, a sérülések pontos morfológiai leírását tartalmazó dokumentum, ami olykor pontatlansághoz vezethet. Hozzátette, hogy az igazságügyi orvosszakértő az orvosok által készített dokumentumokban lévő információt „fordítja le” a további felhasználók, vagyis a jogászok számára, hogy az esetleges büntetőeljárás keretében ezeket az információkat a jogi tényállásoknak meg tudják feleltetni. Dr. Fogarasi Katalin arról is beszámolt, hogy alkalmazott nyelvészként milyen módszerrel vizsgálja a terminológiai kérdéseket. Mint fogalmazott, a kutató nyelvészeti és statisztikai módszerek használatával egy-egy körülhatárolt fogalmat megragadva szembesülhet olyan szakmai szóhasználatbeli és értelmezési ellentmondásokkal, amelyeket a szakemberek számára tud jelezni, és ezek forrását is lehet azonosítani. A Szaknyelvi Intézet igazgatója arra is kitért, hogy a sérülések strukturált leírását lehetővé tevő algoritmust dolgoztak ki, amely figyelembe veszi a sebészet és a traumatológia, illetve az igazságügyi orvosszakértő szempontjait. Mint elmondta, az algoritmustól azt várják, hogy az orvos rugalmasan, bármilyen oldalról csatlakozhasson a sérülésleírás folyamatába: jelenleg a terminusjelöltek validálásán, a szükséges sérülésjellemzők számának meghatározásán dolgoznak. Dr. Lantos Zoltán, az Egészségtudományi Kar Egészségtámogatási Módszertani Tanszékének vezetője úgy fogalmazott, a kérdés az, hogy a szavakba nehezen önthető tapasztalatot hogyan juttatjuk el az adat szintjére. Ez a nagy nyelvi modellek számára is kihívás, de egyre több gépi eszköz áll rendelkezésre ahhoz, hogy a konkrét esetleírásokat megfelelően rögzítsék ahhoz, hogy strukturált adatként használhassuk fel őket – mondta el. Ugyanakkor a nagy nyelvi modellek használatával óhatatlanul együtt jár az információvesztés, előnye viszont a gyorsaság és a felhasználható adatmennyiség nagysága.

Pogrányi Péter